Nnedi Okorafor: Binti

Nnedi Okorafor, nigériai-amerikai írónő az utóbbi idők talán egyik legegzotikusabb hangja a science fiction és fantasy irodalomnak. Műveiben saját kulturális örökségéből (Afrika) és amerikai tapasztalataiból merít; ezeknek ötvözéséből olyan történetek születnek, mint a World Fantasy-díjas Who Fears Death, az afrikai hagyományokra épülő, varázslókról szóló Akata Witch vagy a 2016-ban több SFF díjat is elnyerő Binti. Az írónővel való ismerkedést az utóbbi írásával kezdtem olyan okokból kifolyólag, hogy 1, lássuk miért nyert ennyi mindent 2, milyen is az igazi afrikai sci-fi.



A történet egy távoli jövőben játszódik, ahol az emberek már képesek a csillagközi utazásra, kapcsolatot létesíteni más bolygók lakóival. Habár Okorafor külön nem tér ki rá, de feltételezhető, hogy univerzumában az évek során kiépültek a sajátos kapcsolati rendszerek a különböző kultúrák között, valószínűleg ennek az eredménye is az Oomza Egyetem, az univerzum egyik legjobb felsőoktatási intézménye. Ide kap főhősünk, Binti is meghívást. Nagyon is szeretne élni a nem várt lehetőséggel, hisz ez egy igazi kitörést jelentene a számára, azonban sorra ellenállásba ütközik saját környezetében. Azonban ez nem tántorítja el céljától. Felkerekedik és titokban elhagyja a Földet, hogy megismerje az univerzumot. Utazása során azonban - ahogy az már csak a hősökkel lenni szokott - nem várt veszélyekkel találja szembe magát. 

David Palumbo illusztrációja a Home-hoz

Borzasztó érdekes volt ezt a kisregényt olvasni. A vége egy igazi utópikus álom, de nem is ez a lényeg benne. Ahogy fentebb is írtam, Binti egy nagyon zárt és hagyománytisztelő közösséget hagy maga után, hogy világot lásson, a galaxis legjobb egyetemén tanulhasson, és végre emberszámba is vegyék. Amíg szülőföldjén mozog, minden szem rá szegeződik, háta mögött kibeszélik és becsmérlik származása miatt. A későbbiekben pont a különbözősége lesz az, aminek az életét köszönheti.
A kisregény elején egyértelműen a rasszizmusra hívja fel figyelmünket Okorafor, de szerencsére nem direkt módon. Az írónő úgy jeleníti meg mindezt, hogy nem magyarázza meg, hogy ez milyen rossz, csak a teljes valójában ábrázolja a jelenséget. Az E/1-es elbeszélésnek köszönhetően pedig saját bőrünkön érezhetjük, milyen is az ilyen "figyelem".

Az igazi mondanivaló (számomra) azonban nem ez volt. Binti részben szerencséjének, részben pedig találékonyságának köszönhetően culture bridge-é (kulturális híddá) válik két hadban álló nép között, azonban ez idő alatt ő is megváltozik. Úgy, hogy csak az utolsó oldalakon döbben erre rá - ahogy mi, olvasók is. Talán az emberiség legősibb toposza az utazás és az ezzel járó változás, de Okorafor hitelesen és átélhetően mutatta ezt be Bintin keresztül. Hirtelen nem is tudok más művet mondani, ahol ennyire jól működik az ilyesmi.

David Palumbo illusztrációja

A jól felépített mondanivaló mellett 90 oldalban még olyan hangulatos világot is kapunk, ami simán megállná a helyét egy nagyobb terjedelmű sci-fiben vagy fantasyben is. Az agyagból és olajból készült védőkenőcs/por, az edan, az élő űrhajó, és az ezekhez köthető szokások s kulturális tabuk. Egy jól kitalált, egzotikusnak ható világ tárul fel előttünk csupán ezeknek az apróságoknak a bemutatásán keresztül.
A kisregény olvasása közben pár apróságon vontam fel a szemöldökömet. Például volt egy rész, ahol az írónő leírta ugyanazt, amit pár oldallal előtte is. Van annak oka, hogy ezt miért teszi Okorafor: Binti újraéli a traumatikus élményeit, legalábbis úgy értelmeztem, hogy ezt akarta ezzel érzékeltetni az író, de mégis volt emiatt egy olyan érzésem, hogy butának néznek. Ezen kívül még végig küzdöttem azzal az érzéssel, hogy csak egy kis űrkalandot fogok kapni a remek felvezetés után. A megszálló medúzák ugyanis nagyon másra nem engedtek következtetni, főleg, hogy a történet nagyobb részét a velük való passzív ellenállás adja. De a legvégén összeállt minden, Okorafor teljesen meglepett, és egy jól bemutatott karakterfejlődés kerekedett az egészből.

Végül megjegyezném, hogy a Binti nyelvezete különösebben nem nehéz. Szóval aki kíváncsi rá, nyugodtan vágjon bele, ne görcsöljön olyanokon, hogy kevés a szókincse. Meg amúgyis. A Binti cselekményes történet egy nagyon egyedi körítéssel, tipikusan olyan mű, ami felüdülést jelent a kortárs science fictionben. Kíváncsi leszek, hogy a sorozat következő részében, a Home-ban Okorafor hová viszi tovább Binti és a medúzák történetét.