2018-05-01

A geek feminista forradalom


Kameron Hurley itthon kevésbé ismert SFF írónő (eddig csak a Delta Vision tervei közt szerepel, hogy megpróbálkozik az írónő egyik trilógiájával), de saját, amerikai közegében szép hírnevet szerzett internetes jelenlétével, majd egyedi történeteivel. Ott van például a God's War "bugpunk" regénye, amit a Kitschy díjátadón 2011-ben a legjobb első regénynek választottak, de nem mindennapi olvasmány lehet a Worldbreaker Saga (ennek az első részét, a Tükörbirodalmakat fogja elvileg kiadni a DV) vagy a The Stars are Legion űropera. Azonban most nem ezekről lesz szó, hanem egy kicsit fontosabb Hurley-könyvről: ez a The Geek Feminist Revolution

A gyűjteményes kötet 2016-ban jelent meg, összegyűjtve Hurley korábbi blogposztjait, köztük a Hugo-díjas "We Have Always Fought: Challenging the 'Women, Cattle, and Slaves' Narrative"-t. Ahogy a könyv címéből az már sejthető, az írónő írásai főleg geekségről, feminizmusról és a (kultúr)forradalomról értekeznek sajátos, amerikai geek közösségben jól ismert, erőteljes hangján. Ezentúl pedig néhány új írás is helyet kapott a gyűjteményben.


A könyvön az esszék szó szerepel, ami kicsit megtévesztő. Hurley munkája inkább értekezések, mint esszék. Persze akadnak esszészerű írások benne, mint például a True Detective-t részletező "Some Men Are More Monstrous Than Others: On True Detective's Men and Monsters", amivel bár nem teljesen értek egyet, de a sorozat egy érdekes aspektusára hívja fel a figyelmet. 

A benyomások előtt érdemes kicsit megismerni a könyv felépítését. Hurley írásait négy kategóriába sorolódnak. Értelemszerűen a Part I-gyel kezdődik, azaz a "Level Up"-pal, amiben főleg arról olvashatunk, mivel kell megküzdenie egy kezdő írónőnek a 21. század könyvpiacán. Tanulságos írások: a hazai kezdő írónőknek biztos ismerősek Hurley élményei, a szárnyukat most próbálgató íróknak viszont érdemes átnyálazni ezeket. A sokkolódás lehetősége mellett számos hasznos tanácsot is ad Hurley önmarketingről, brandépítéséről és írói stratégiákról. Öröm volt ezeket olvasni.

A Part II, vagyis a "Geek" rész nagyjából lefedi a címet is (avagy geek dolgokról lesznek itt szó), de kicsit mégis többet ad. Hurley a számára érdekes (pl. True Detective) vagy meghatározó művekből vagy általános sablonokat bemutatva mutat rá, hogy erősen patriarchális berendezkedésű társadalmunk hogyan jeleníti meg a nőket még a felvilágosultnak számító geek közösségben is. Ezen szakasz írásai közül leginkább azok kötöttek le, melyek egy-egy filmet vagy stock karaktereket jártak körbe, mint például a már említett True Detective-s írás, a "Wives, Warlords and Refugees: The People of Economy of Mad Max", vagy a "Women and Gentlemen: On Unmasking the Sobering Reality of Hyper-Masculine Characters" - utóbbi az erős női karakterekről írta le, hogy ha maszkulim jegyekkel ruházunk fel egy nőt, még nem lesz erős. 

A geekség után jön egy újabb személyesebb rész, a "Let's Get Personal", ahol Hurley saját élményeiről számol be, legyen szó az online közösség harcairól, az amerikai egészségügyi ellátásról, a kövérségről, vagy csak a depresszív történetek szeretetéről. Utóbbinál meg is említeném, hogy Hurley az az író, aki végre szavakba tudta önteni, miért lehet szeretni a "depis" és "eret vágós" sztorikat.
Tinédzserkoromban voltak olyanok, akik megpróbáltak rávenni arra, hogy olvassak Terry Pratchett-et és Piers Anthony-t, de valahogy nem ment. Valami olyat kaptam a sötét történetekből, valami katarzist, amit más, sok nevetéssel vagy vidám befejezéssel teli könyvektől nem.

Finding Hope in Tragedy: Why I Read Dark Fiction (118. o.)

A számos érdekes gondolat és helyeslésen túl azonban a Part III-ban kezdtem azt érezni, hogy Hurley kezd kicsit sok lenni. Tudni kell, az írónőnek van egy - nem a legjobb kifejezés - de fröcsögő stílusa. Érezni a sorain, hogy mindenről megvan a határozott véleménye (ez nem is baj), és azt ha kell, vehemensen meg is védi. Tőlem nagyon távol áll az ilyen (valószínűleg ezért taszít), de mégis tudok vele sorsközösséget vállalni a munkanélküliségben vagy épp a kövérség miatti diszkrimináció végett. Viszont akadtak témák (például a frusztrált fiúk, akik dühösek lesznek, ha nem kapják meg a nekik tetsző lányt), ahol egy képzeletbeli teremben kiabáltam Hurley-nek. A zárójeles példámnál például azt, hogy Kameron, képzeld már magad bele ezeknek a fiúknak az életébe, meg nézd meg, a média milyen elvárásokat támaszt a férfiakkal szemben is! Feministának tartom magam, de hogy ilyen kérdésekben együtt kell fellépni, nem csak az egyik félre mutogatni, az is biztos.

Forrás: Gothbob

A negyedik és egyben utolsó rész, a "Revolution" már nem csak érintőlegesen, hanem teljes egészében az amerikai geek közösségről szól. Kívülállóként megint rá kellett döbennem, hogy hiába nagyobb és több lehetőséget rejtő terület az amerikai könyvpiac és geekoszféra, bőven vannak közös pontok a magyar helyzettel, főleg szekértáborok téren. Ennek kapcsán említeném meg a "Hijacking the Hugo Awards"-t, amiben a Sad Puppies akciójának előzményeit és értelmetlenségét mutatja be. Nem kell mondanom, hogy magyar fórumokon is belefutunk olyanokba, akik követelik a pozitív férfi hősöket, mert hogy állítólag eltüntették őket, meg mindez csak liberálfasizmus. És ennek kapcsán említenék meg egy másik írást a könyvből, a "What Living in South Africa Taught Me About Being White in America"-t, amiben Hurley személyes élményein keresztül írja le elég mellbevágóan, hogy milyen azzal szembesülni, a világ más részén, például Dél-Afrikában, hogy nem a fehér ember a domináns, uralkodó vagy a többség. Fontos konklúziója az írásnak: addig el sem képzelheted azt, hogy nem a te történetedet a normális, amíg ki nem lépsz a saját közegedből.
A kötetet frappánsan a "We Have Always Fought: Challenging the 'Women, Cattle, and Slaves' Narrative" zárja, amiben a női írókról és szerepekről van szó, és nagyjából azt összegzi, amit tavaly Hevesi Judit költő elmondott nekem ebben az interjúban:

Azért gondolom, hogy nem feltétlenül arról van szó, hogy több a kortárs női költő, hanem arról is lehet szó, hogy egyszerűen az emlékezet sem őrizte meg korábban, a kánon alapvetően férfiközpontú (volt), és így kiestek belőle a nők. Nem feltétlenül van úgy, hogy nem voltak női szerzők korábban, inkább csak nem volt lehetőségük igazán megszólalni vagy publikálni, így kevésbé kaptak helyet az emlékezetben.

Hevesi Judit

A The Geek Feminist Revolutiont teljes egészében nézve úgy érzem, ki kéne adni valakinek egy frappáns magyar címmel (A geek feminista forradalom mondjuk magyarul is jól cseng). A helyenként túltolt "fröcsögés"-en túl egy olyan kötetet tart az olvasó a kezében, ami egyszerű, közérthető nyelven tárgyal mindennapjainkat érintő témákat, ezenfelül pedig kicsit betekinthetünk az amerikai könyvpiac és geek közösség életébe is. Nézőpont szélesítésnek teljesen jó.