A bárány levadássza az oroszlánt

Számos érdekes író és mű nem jut el hazánkba mindenféle okokból (ez megérne egy cikket, mert izgalmas téma), legyen az a kisebb közönség és érdeklődés vagy a kultúrák közötti különbségek - röviden, egy szűk rétegnek szóló írót itthon nem éri meg kiadni, hiába érdekes vagy jó művész. Kicsit ebbe a kategóriába esik Margaret Killjoy is, akire kisregénye, a The Lamb Will Slaughter The Lion miatt figyeltem fel.

Margaret Killjoy

Killjoy egy sokoldaló művész, aki az írástól, a zenéléstől, egészen a fényképészetig mindenfélét csinál. Bevallása szerint anarchista, mivel megveti a társadalom hierarchikus és hatalomtekintélyű berendezkedését; úgy gondolja, hierarchia, kapitalizmus, felsőbbrendűség, elnyomás és patriarchátus nélkül sokkal jobb világban élhetnénk. A kötöttségek nélküli életet ő maga meg is tapasztalta, hisz felnőtt évei nagy részét az USA útjain töltötte, de jelenleg az Appalachian hegységbe "fészkelte be magát". Emellett transszexuális (pontosan transwoman). Ebből adódóan szereti, ha angolul he/she névmással utalnak rá, de a "they"-jel is teljesen rendben van. Reméli, egyszer a nyelvekből eltűnik a grammatikai nem, és nem lesznek ebből félreértések vagy kellemetlenségek (mennyire szeretné a magyart!). Magánéletéről többet honlapján, a Birds before the Stormon tudhatsz meg.

Az író kalandos élete írásai témáiban is megmutatkozik. Első regénye egy úgy nevezett game book (lapozgatós könyv?) volt, a What Lies Benath the Clock Tower 2011-ben. Az alvilág-szerű világban játszódó kaland politikai csatározásokat ígér a képzeletbeli föld hódító és a bennszülött gnómjai között. Ezt követte egy mókásnak tűnő könyv, a The Super-Happy Anarcho Fun Book, ami a címben is látható anarchista témákat gyűjt össze képregény formájában. Aztán 2014-ben Killjoy megjelentette első prózai művét A Country of Ghosts címen - ez honlapján ingyen elérhető. A történet a 19. századba visz minket, ahol a cinikus Dimos Horacki újságíró egy titokzatos csapat ügyeibe folyik bele.

A kritikai figyelmet Killjoy végül a Daniella Cain trilógiájával érte el. Az első kötet, a The Lamb Will Slaughter the Lion 2017-ben jelent meg a Tor gondozásában. A történet egy alternatív USA-ban játszódik, ahol főhősünk a vándor életmódtot élő Daniella Cain. Épp legjobb barátja öngyilkossága után nyomoz, amikor egy különös kisvárosba, Freedomba vetődik. Minden csodálatosnak tűnik, de! Egy szarvas alakú démon tartja rettegésben a várost, elűzni senki sem képes. Cain kénytelen kezébe venni az irányítást, és a dolgok végére járni. Az ügy egyre bonyolódik, erről bővebben az idén márciusban megjelent második részben, a The Barrow Will Send What It Mayben olvashatunk.

Killjoy kisregényében ott van minden, ami ő maga. Az erős kezdőmondat után ("Sometimes you have to pull a knife") Daniella oldalán a paradicsomi Freedomba kerülünk. A város neve nem véletlen, erre Dani is hamar rájön: az oda elvetődött emberek tényleg teljes szabadságban élnek. Nincsenek vezetők se más, hatalmat gyakorló csoportok. A közösség egymás kölcsönös megsegítésével tartja fent magát, viszont nem lépik át egymás magánszféráját. Ennek mentén jöhet létre az az idill, amiért sokan küzdenek jelenleg: a különböző emberek igazi valójukat adva élhetik mindennapjaikat. Azaz Freedomban nem létezik nemi és faji megkülönböztetés. Killjoy azonban feltesz egy kényelmetlen kérdést: Lehetséges egy ilyen társadalom hosszútávú fenntartása? A szarvasdémon, Uliski megjelenésével a válasz egyértelműen nem lesz. 

A démon életre hívását pont a közösség meggyengülése ösztönzi: valaki magához akarta ragadni a hatalmat. Ezt megakadályozva idézték meg a szarvast, hogy fenntartsa Freedom eddigi zavartalan rendjét (vagyis ebben a kontextuban "anarchiáját"). Viszont az, hogy mi számít hatalommal való visszaélésnek, elég tág fogalom - ebből adódik a konfliktus is, aminek Dani járhat a végére.

Killjoy izgalmas témákat boncol szimbolikus szinten, amit egy egyszerűbb, kicsit McCarthy világát idéző univerzumba csomagolt, mellé pedig kreált egy természetfeletti nyomozós szálat. Nem véletlenül említettem a motívumokat és a kisregény környezetét, atmoszféráját először; Killjoy ezekben erősebb. A szikár, lényegre törő prózáján is átsejlik a képzeletében létező megrontott idillje, amiben hatékonyan működnek az általa elhelyezett jelentéstartalmak. Ezzel szemben Dani nyomozása kicsit vontatott, kevésbé érdekes a bemutatott városnál vagy a városlakók közötti viszonyrendszernél. Az ügy megoldódik a párszáz oldalas könyv végére, de érezhetően mellékes dologgá sínylik a Killjoy által teremtett világhoz képest. Viszont némi reményt jelent, hogy van folytatás, továbbá egy zárórész is várható a közel jövőben. Kérdés, hová lehet tovább vinni Uliski történetét.

Így alles zusammen, a The Lamb Will Slaughter The Lion alapján Margaret Killjoyt egy izgalmas írónak tartom, akire érdemes lesz figyelni a jövőben. Témái érdekesek és jól is tálalja őket, örülnék, ha kilépne a nagyobb közönség elé. Viszont kicsit (szintén a kisregény alapján mondom) még érnie kell ehhez. Én türelemmel kivárom.