Ellen Klages több regényt is írt, legelsőjével, a The Green Glassal (2006) mindjárt díjat is nyert, folytatása pedig szintén nagy szakmai sikernek örvendett. Ennek ellenére inkább rövid prózában alkot. A Wicked Wonders (amiről szó lesz a bejegyzésben) végén olvasható utószóban szinte küldetésként beszélt erről. Kedvenc formája, hisz megmutatja az élet egy kis szeletét, megragad egy fontos pillanatot, egy olyat, ami meghatározza a karakter későbbi fejlődését. De ennek ellenére - bosszankodik Klages - mégis sok olvasó lenézi a novellát, csak egyfajta ujjgyakorlatként gondolnak rá.
Képzeld el, hogy a kezedben tartasz egy szépen faragott tálat, súlya, alakja és mérete tökéletesen beleilleszkedik két csészét formáló tenyérbe. A fa rostjai a tál görbéivel együtt halad, a világos és a sötét színek kölcsönhatása tetszetős, a minta selymes érzetet kelt a bőrön. Megfordítod, csodálod az ügyességet, a művésziességet, a részletekre való odafigyelést. "Szép" - mondod az alkotónak visszaadva - "És mikor készít valami igazit, mondjuk bútort?" Most képzeld el, hogy a tál egy novella.
Ellen Klages: Afterword Why I write short fiction
Halkan megjegyzem, az angolszász piacon van valamennyi népszerűségnek a novellának (legalábbis az egyetemi novella olvasó kurzusomon ezt tanultam), mert viszonylag rövid terjedelmű szövegek, a nagy rohanásban pont el lehet olvasni, amikor nincs idő egy teljes regényre. De ennek ellenére el tudom képzelni a novella iránti lenézést, hisz itthon is bőven érezni. Az olvasók általában vastag regényeket akarnak a pénzükért, mert úgy jó befektetés a könyvre szánt pénz. De amúgy is, minek adjon pénzt olyanra, amit könnyű megírni? Pedig egyik közhiedelem sincs köszönőviszonyban a valóságban. Ahogy Klages is írja, a novella nem három óra vagy egy nap alatt születik, sokkal több időbe telik megírni. Vele sokszor megesik, hogy elkezd dolgozni egy ötleten, majd otthagyja, pihenteti; vagy épp fordítva: elindul egy ötletből, írja, írja, de nem tudja, mi lesz a vége. Bárhogy is készül az első vázlat, azt még sok átírás, szerkesztés és számos hasonló feladat követi. A cél pedig létrehozni a teljes és működőképes novellát, ami megmutatja az élet egy kis szeletét, megragad egy fontos pillanatot, egy olyat, ami meghatározza a karakter későbbi fejlődését. Sikerült Klagesnek ezt elérnie a Wicked Wonders történeteivel? A továbbiakban kiderül.
 |
| Ellen Klages |
A kötetről általánosságban elmondható, hogy a női szemszög dominál benne. Legyen a történet akár mágikus realista, sci-fi, vagy fantasy, a történetet egy nő vagy nők mesélik el. Külön plusz viszont - ahogy azt a borítón lévő ugrálókötelező babaszobor is előrevetíti - nem csak női nézőpontról, hanem egy nő életének különböző szakaszai (pl. kislány, tinédzser, kis tini) jelennek meg. A novellákat olvasva olyan érzésünk is lehet, hogy Klages direkt felnövés kötetnek szánta a válogatást, ugyanis a legelső novellák szereplői különböző életszakaszban járnak: "The Education of a Witch"-ben Lizzy ötéves és a Csipkerózsika bűvöletében él, az "Amicae Aeternum"-ban egy már idősebb lány, Cody költözés előtt áll, a "Mrs. Zeno's Paradox"-ban pedig két fiatal felnőtt, Annabell és Midge sütizik egyet. A következő novellákban azonban kicsit megtörik az általam vélt fejlődés szerinti rendezés: a követő, "Singing on a Star" novella főhősei ismét gyerekek, és hasonló korúak kalandjait követi a "Hey, Presto!" vagy "Friday Night at St. Cecilia’s" is. Ebből a sodorból lóg ki egy későbbi, a "Goodnight Moons" című történet, aminek a főhőse egy várandós űrhajós nő. Nem a nő fejlődése, felnövése lehetett Klages szerkesztési irányvonala, de ez semmit se von le a történetek értékeiből.
A szerző kötetben lévő novelláit egy jelzővel tudnám jól jellemezni: szívet melengető. Az elnyomást, gyűlöletet, kirekesztést és egyéb társadalmi problémák (és természetesen nem elbagatellizáló) és témák után felüdülés volt olyan SFF írásokat olvasni, ahol a legnagyobb krízist egy barát elvesztése, vagy a vágyott játékbaba megkaparintása jelenti. Így leírva ezek tényleg elég jelentéktelen konfliktusoknak hangzanak, viszont Klages olyan mágia birtokában van, amivel hitelessé teszi az ötévestől (pl. The Education of a Witch) kezdve a felnövést kerülgető kis tinédzserig (pl. Woodsmoke) a szereplőket és azok problémáit, visszaviszi az olvasót élete korábbi szakaszaiba. A "gyermeteg" témákon túl akadnak klasszikus SFF-ek, mint a "Friday Night at St. Cecilia’s", ahol két dobókocka veszélyes kalandokba sodorja egy kollégium két bentlakóját, a "Gone to the Library"-ban pedig egy párhuzamos világ tárul fel egy kislány előtt, miközben a való világban megtanulja a számok "mágiáját" is. Továbbá vannak a válogatásban olyan felnőtt történetek is, mint például az "Echoes of Aurora", ahol egy középkorú nő tér vissza gyermekkora kisvárosába; a "Goodnight Moons", amiben egy anyának arról kell döntenie, mit áldoz fel gyermekéért; és ki nem hagyhatom a felsorolásból a "The Scary Ham"-et, ami félig humorosan, félig groteszk módon mutatja be, milyen érzés eltakarítani egy felmenőd életét, miután eltávozott.
A teljes kötetet értékelve, változatos témákban olvashatunk, többféle megközelítésben és műfajban. Nem mindegyik írás volt elég erős és emlékezetes számomra, de az összkép ennek ellenére is inkább pozitív, mint negatív. Leginkább a kevesebb fantasztikus elemet felvonultató novellák tetszettek, mozdítottak meg bennem valamit: ilyen a sokat emlegetett "The Education of a Witch", a könyv vége felé található "Woodsmoke" és a "The Scary Ham". A kalandosabb történetek közül élveztem a "Friday Night at St. Cecilia's"-t és a "Gone to the Library" történeteket, mert felidézték a régi, kalandosabb gyerekkori olvasmányaimat, és Klages remek ötletekkel színesíti ezeket az írásait (pl. a Ki nevet a végén?-társasjáték szabályaira épülő párhuzamos világ, vagy a számok mágiája).
A Wicked Wondersszel egy olyan új írót ismertem meg, akinek a novelláira érdemes lesz még figyelnem, főleg ha kicsit mindennapi témákról olvasnék szívesen. Több írását is ki kéne itthon adni, mert pont ezek az ember közeli, érzékenyítő művek megérdemelnék a nagyobb figyelmet. Remélem, ilyen-olyan kötetekben vagy magazinokban eljut Ellen Klages a hazai nagyérdeműhöz, de mondok nagyobbat: a novellás kötetei!
